"„A lelki gőg gyakran szokatlan külső megjelenésre készteti az embereket, hogy különös beszédmódot, szókincset használjanak, hogy hangjuk, ábrázatuk és viselkedésük eltérő legyen.
De a kiváltképpen alázatos ember, habár erősen ragaszkodik hivatásához, bármennyire is különc, hiszen egyedül halad a menny felé vezető úton, még akkor is, ha az egész világ megfeledkezik róla, nem élvezi a különcséget önmagáért. Nem kívánja, hogy megkülönböztetett személynek tekintsék és tartsák, sem hogy többre becsüljék másoknál, megvetve a többiek társaságát és a hozzájuk való hasonlóságot. Épp ellenkezőleg: mindenkinek mindenné kíván lenni; kíván engedni és alkalmazkodni mások tetszését keresve, minden dologban, kivéve a bűnt.”
(Jonathan Edwards)